'Mi a kapcsolatunkat soha nem titkoltuk'

Igen, előre egyeztettük, inkább csak nagyon meglepte őket, hogy mindenki mennyire ráugrott.

Ez az érdeklődés végül is érthető, hiszen - eltekintve Ungár Klárától aki politikus, és Radics Pétertől, aki pedig egy, a közvélemény számára teljesen ismeretlen újságíró - te voltál az első, aki ismert médiaszemélyiségként felvállaltad, hogy meleg vagy. Veled együtt viszont a barátod, Frenkó Zsolt is az érdeklődés körébe került, hiszen azt is elmondtad, öt éve ő az élettársad. Ő mit szólt hozzá, amikor először szóba hoztad neki az ötletet?

Klikk a képre!

Zsolt nem egy problémázós alkat, nem különösebben görcsölt ezen. Mi a kapcsolatunkat soha nem titkoltuk, így aztán mikor úgy jött ki a lépés, neki sem okozott gondot, hogy felvállalja. Elég jó példa a kettőnk közti különbségre, hogy én például aznap egész este ott ültem a számítógép előtt, néztem a fórumhozzászólásokat, mert hát persze nagyon izgultam, hogy mik lesznek a visszajelzések, ő pedig legfeljebb azon problémázott, hogy mikor engedem már oda, mert így tőlem nem tud pizzát rendelni.

Ahogy utánaolvasgattam netes fórumokon, újságcikkek kommentjeiben, én is meglepően normális reakciókkal találkoztam. Ennyire simán ment ez? Tényleg semmi negatív visszajelzést nem kaptál?

Érdekes módon nem nagyon találkoztam én se negatív visszajelzéssel. A Viva oldalon, a Dumaláda fórumunkon néha beesett egy-egy beszólás, de ott meg azonnal vagy harmincan ugrottak rá és oltották le, ami nagyon jólesett. Ami szintén nagyon jó érzés, hogy még most is napi szinten kapok e-maileket, sokszor például a Vivát néző fiatalok szüleitől, akik azt írják, hogy szerintük jó, hogy a gyerekeik már úgy nőnek fel, hogy természetes dologként látják a melegség témáját. De melegektől is jött olyan, hogy köszönik, amiért ezt meg mertem lépni, mert nekik is nagyon sok erőt adtam vele.

Az ismert hazai médiaszereplők közt is vannak, akik melegek, de eddig még senki nem merte felvállalni közülük. Tőlük jött valamilyen reakció?

Nem, konkrétan tőlük nem kaptam visszajelzéseket. De jópár nem meleg híresség levélben, e-mailben, személyesen gratulált, sőt volt, aki - aznap délután pont az Interaktívot vezettem -, a műsoron keresztül. Ezek is nagyon jólestek.

Zsolttal együtt éltek, együtt jelentek meg nyilvános helyeken, és soha nem is titkoltátok a kapcsolatotokat - szerinted hogy lehet, hogy eddig megkíméltek a bulvárlapok?

Volt már azért, hogy meg akarták írni, de akkor valahogy sikerült erről lebeszélni őket. Régebben pedig, amikor még csak pár hónapja voltam a Vivánál, valószínűleg még nem voltam kellőképp érdekes ahhoz, hogy az ilyesmi hírértékű legyen.

Mielőtt a Viva VJ-je lettél, színésznek készültél: már gimnázium alatt is játszottál kisebb szerepeket, később színházban is, és a Játékszín színpadán, valamint az Argó című filmben is láttunk. A zenetévé miatt teljesen feladtad a színészi elképzeléseidet?

Nagyon hiányzik a színház, az érzés, amikor például a Játékszínben egy pici szerepben Básti Julival és Kállai Feri bácsival álltam egy színpadon - az csodálatos volt! A Viva mellett ez háttérbe szorult, de sajna itthon amúgy is nagyon jellemző, hogy sztereotípiák határozzák meg, ki játszik színházban és ki nem. A rendezők azokkal a színészekkel szeretnek együtt dolgozni, akiket már ismernek a főiskoláról, közös munkákból, pedig a világon mindenhol máshol meghallgatásokon keresik a szereplőket a szerepekre. Ott akár az utcaseprő is jelentkezhet, és ha ő a legtehetségesebb, akkor ő fogja megkapni.

De ha itthon nem így megy, akkor lehet, hogy mégiscsak el kell még végezned a Színművészetit?

Én ennél jóval nyüzsgősebb ember vagyok - kevés dologról tudom elképzelni, hogy négy éven át lekötne annyira, hogy mellette semmi mást ne csináljak.

Akkor hogy fogod így valaha is eljátszani Arthur Rimbaud-t?

Hát igen, ez a szerep már 14 éves korom óta nagy vágyálmom, és lassan már attól félek, hogy kifutok az időből. Annyira viszont nem vagyok exhibicionista és talpraesett, hogy ehhez magamnak keressek színházat-producert, egyszerűen nem érzem magam alkalmasnak arra, hogy ennyire futtassam önmagam. Egyszer Jiri Menzellel beszélgettem, ő mondta, hogy az utóbbi időben azért nem csinált filmet, mert úgy érzi, rendezőként nem az ő feladata, hogy szponzorokat szerezzen és helyszíneket keresgéljen.

Ehhez képest viszont épp ilyesmit csinálsz egy angol darab, az Up for Grabs kapcsán, amit tavaly láttál Londonban, és aminek Madonna játszotta a főszerepét. A darab akkor annyira megtetszett neked, hogy elhatároztad, színpadra állítod itthon. Hogy állsz ezzel?

A fordítással már jó ideje elkészültem, vannak is, akik szívesen jönnének - Schubert Éva már rábólintott az egyik szerepre, Zsolt pedig szívesen megrendezné -, nagyrészt a stáb is összeállt. Az ügy ott rekedt meg, hogy kellene hozzá egy producer, aki minderre a pénzt is segítene előteremteni.

Nem is baj, ha nem pont most hozzátok össze: Madonna, aki Londonban a darab főszerepét játszotta, most úgyse tudna eljönni a hazai premierre a Confessions on a Dancefloor promóciós kampánya miatt. Mint elhivatott Madonna-rajongó, mit szólsz a legújabb lemezhez-imidzshez?

Azt hiszem, nagyon elfogult vagyok vele, de ezzel együtt is úgy érzem, hogy ezzel a lemezzel megint nagyot dobott! Imádom, hogy tőle amúgy is valami zseniálisat vár az ember, aztán kijön valami még annál is zseniálisabbal! Tízéves korom óta rajongok érte, minden korszakát szerettem, de szerintem a Vogue-féle szemtelen-szemérmetlen diszkókirálynő állt neki a legjobban, és most visszatalált ehhez a szerepéhez. Első hallgatásra kicsit meglepett, úgy éreztem, hogy talán "szokni" kell majd, de aztán azt vettem észre, hogy éjszaka már ez zakatolt a fejemben, azóta meg szinte ki se jött a CD-játszóból.

Volt is Madonna-nap a Viván ennek örömére, gondolom, az se volt véletlen, hogy Te vezetted.

Nézze meg képeinket!

Hát persze, ez egyértelmű volt! Végigvettük az életét a kezdetektől eddig, rengeteg videoklippel és koncertrészlettel, dokumentumfilm-bejátszásokkal, infókkal és érdekességekkel, szóval volt ott minden, amit csak Madonnáról tudni lehet. Annyiból külön izgalmas feladat volt ez nekem, hogy eddig még sose volt súgógépes műsorom, mindent élőben csinálok, de itt a felkonfokat előre, blue boxban vettük fel. Nem voltak előre megírt szövegeim, csak mondanom kellett, ami a számcímekről eszembe jutott, de hát ezekről bármikor tudok összefüggően bármikor bármennyit rögtönözni. És premier is volt, nálunk ment le először az új klip werkfilmje, a stylisttól a koreográfusig mindenki megszólalt benne. Madonna pedig nagyon édes volt, a metrós jelenetnél például bevallotta, hogy utoljára húsz éve ült metrón, azóta csak most, a klipforgatáson.

Pedig micsoda Madonna-relikvia lehetne a húsz évvel ezelőtti bérlete! Neked komoly gyűjteményed van Madonnához kapcsolódó cikkekből, képekből, mekkora mennyiséget kell elképzelnünk?

Hat óriási vastag mappát tölt meg, évek komoly munkája, de mióta a Vivánál dolgozom, kevés időm jut rá, pedig az azóta felgyűlt anyag alapján már inkább 7-8 mappányi anyagom van. Annak idején nagyon komolyan vettem, még az érettséginél is, mindennél fontosabb volt, hogy tökéletes rendben legyen a gyűjtemény.

Melyik a legkedvesebb darabod közülük?

Egy Vanity Fair-címlap a Dick Tracy-időszakból. Nagyon nehéz volt megszerezni, de kevés ekkora örömre tudok visszaemlékezni, mint amikor végre megtaláltam, igazi euforikus élmény volt!

Buddhista vallású vagy, hogy zajlott nálatok a karácsony?

Kicsit rendhagyóan - bár ennek nem volt semmi köze a buddhizmushoz - , ugyanis pár nappal előtte elutaztunk Rómába. Nemrég egy barátommal jártam ott, és akkor kitaláltuk, hogy a Trevi-kútba bedobott pénz kötelez, ide vissza kell jönni! Ebből aztán egy nagy közös utazás lett a barátom szüleivel, az én egyik jóbarátommal, Zsolt két barátjával, és 24-én délben érkeztünk haza. Innentől már minden hagyományos módon zajlott: családi körben, együtt töltöttük a Szentestét.

Az tudom, hogy imádsz főzni...

Igen, idén is én főztem: aszaltszilvás-vörösboros levessel kezdtük, a klasszikus gesztenyés pulykát pedig idén egy kicsit variáltam, gesztenye helyett diót tettem bele, de nagyon jó lett.

...és ezek szerint kísérletezni is szeretsz.

Igen, a receptet csak kiindulási pontként használom, és aztán szabadon alkotok abból, amit otthon találok, és úgy gondolom, hogy jó volna hozzá - panasz még sose volt rá!

De hogy jön össze a buddhizmus és a karácsony, ami egy keresztény ünnep?

Igaz, hogy ezt a dátumot Jézus születésnapjaként tartjuk számon, de bizonyított tény, hogy ez az ünnep már a kereszténység előtt is létezett, és ezt a már meglévő pogány ünnepet vette át a keresztény vallás. Emellett a keresztény vallási vonatkozástól eltekintve a karácsony már kulturális jelenség is, ami a világ minden országába beszivárgott, és a legtöbb vallásban is jelen van. Tudom, hogy például Törökországban is tartják, pedig ők muzulmánok. A karácsony mára már egyfajta általános szeretetünnep lett, ez benne a jó.